.
.
.
|
|
A világ kifordult magából, semmi nem ott van, ahol idáig volt. De nem félünk, még nem félünk. Ami most jön, még ismeretlen, az utolsó métereknél tartunk. Már csak egy kicsi hiányzik, még egy kicsi hiányzik.
Ha visszapillantunk, minden fekete, s elõttünk az éjszaka. Nincs visszaút. Szerencsére, szerencsére, nincs visszaút, nincs visszaút.
Hol vannak a többiek, akiknek velünk kéne lenniük? Talán már rég elveszítettek minket? Sötét van itt a fényben, mely mindent ad, és semmit. Ezért születtünk meg.
Ha visszapillantunk, minden fekete, s elõttünk az éjszaka. Nincs visszaút. Szerencsére, szerencsére, nincs visszaút, nincs visszaút. Nincs visszaút.
Hadd lépjük meg az utolsó lépéseket, s aztán tûntessük el együtt a nyomokat. Hadd lépjük meg az utolsó lépéseket, s aztán tûntessük el együtt a nyomokat. Gyere velünk, gyere velünk.
Ha visszapillantunk, minden fekete, s elõttünk az éjszaka. Nincs visszaút. Szerencsére, szerencsére.
Ha visszapillantunk, minden fekete, s elõttünk az éjszaka. Nincs visszaút. Szerencsére, szerencsére, nincs visszaút, nincs visszaút. |